Love is my Home

Love is my Home

Ismerős az érzés?

Körbenézel, és körülötted mindenki tombol, az adrenalin csak úgy pattog a szórakozóhelyen. Az összegyűlt fiatalok ontják magukból az energiát. Az izzadság és az alkohol ilyenkor az est velejárója. A helyi rock együttes veled együtt növi ki magát a helyiségből, az énekes haja összekócolódik a hajrázástól és hajtúrástól, a gitár a kezében olyan, mint a legdrágább kincse, a szerelme, ki testét simogatva a legszelídebb és egyben legdögösebb dallamokat árasztja magából. 

Körbenézel, és egyszerre érzed magad otthon és kívülállónak. Akarod ezt. A szabadságot, az életet, amit ezek a fiatalok közvetítenek feléd. Mégis valami gátat szab benned.
Egyre csak az énekest bámulod, ahogy kiönti a szívét a színpadon, a gitározó, erektől duzzadó karját, ahogy a gitár húrjait pengeti, és nem láttál még tökéletesebb férfit a világon. A világodban. És ahogy ránézel, rádöbbensz: miatta vagy otthon. Elmosolyodsz, a helyére rázódik minden, teszel egy félszeg lépést előre, valaki hátulról beléd ütközik, mintegy biztatásként fogod fel és előrelendülsz.

Ismerős az érzés? Amikor hirtelen, a semmiből épít várat a lelked, egyetlen lakóval. A színpadon álló észbontó alakkal.
Amint előre érsz, az érzelmeid felszabadulnak, nevetni kezdesz, egy lány melletted rád néz és veled együtt nevet. A magasba nyújtod a karjaid, a zene vad ütemére mozogsz, tekinteteddel követed minden mozdulatát. 

- Rajongó vagy? – harsan fel mellettem egy éles hang. Oldalra kapom a tekintetem, az előbbi lány vigyorog rám, teste nem áll meg egy pillanatra sem, továbbra is ugrándozik, ahogy én is. Vigyorogni kezdek és hevesen bólogatok.
- Az nem kifejezés!
- Helyes srác, igaz? A legszexibb fiú a környéken! – ordibálja továbbra is, nekem pedig ahelyett, hogy féltékenység övezné a szívemet, büszkeség árad szét bennem.
- Egyetértek – vetettem oda, aztán visszafordítottam a tekintetem a környék legszexibb sráca felé. 

Pont akkor pillantott rám, amikor visszafordultam a színpad felé, nem láttam teljesen az arcát, a mikrofont tartó keze félig kitakarta őt, de a szemein láttam, hogy elmosolyodott. Lesütöttem a pilláimat és beharaptam az alsó ajkam. Egyetlen pillantásával el tudta érni, hogy zavarba jöjjek. Mire felnéztem, kendőzetlenül engem bámult, nem énekelt, nem gitározott, csak bámult és vigyorgott rám. 

- Egek, te lány, téged bámul! Totál rád van kattanva! – sikította a lány, elégedetten vigyorogtam és a fiút szuggerálva bólintottam egyet.
- Tudom – mondtam, aztán ránevettem a fiúra, hátat fordítottam és kirohantam a szórakozóhelyről.

A hátsó kijárathoz szaladtam, aztán a fekete furgont vettem célba, az oldalának dőltem és lihegve, őrült szívveréssel vártam, hogy véget érjen a koncert és megjelenjen az együttes. Bő tizenöt perc ácsorgás és várakozás után meghallottam a banda félreérthetetlenül közeledő hangjait. A srácok eszméletlenül hangosak és vidámak voltak. Elkönyvelték a mai este sikerét, lassan felbukkantak a hangszereikkel a kezükben, vagy a hátukon. Ő hátul kullogott, nedves haját fésülte az ujjaival hátra, amikor megpillantott. Megtorpant, elvigyorodott, és megvárta, amíg odaérek hozzá. A csapattagok egy-egy köszönés után tudomást sem vettek rólam, a furgon hátsó terébe pakoltak be, a beszélgetést természetesen egy pillanatra sem függesztették fel.
- Tudtad, hogy téged tartanak a környék legszexisebb fiújának? – kérdeztem tőle, amikor odaértem, ő pedig azonnal átkarolta a derekamat, a testemet félig az övének döntöttem, kezeimmel a mellkasán támaszkodtam meg.
- Hááát, hallottam egy-két pletykát.
- Szerintem súlyos tévhitben szenvednek – húztam el a számat.
- Komolyan? – meghúzta az egyik tincsemet és közelebb hajolt hozzám.
- Ja, nem vagy nagy szám – vontam vállat. – De azért nekem még bejössz, ne aggódj.
- Hála Istennek, kezdtem megijedni – drámaian felsóhajtott, én pedig halkan elnevettem magam. – Amikor megpillantottalak elől, eltévesztettem egy akkordot.
- Hát igen, gondoltam bedobom magam végre.
- Sokat jelentett, hogy az első sorban álltál – a hangját suttogóra vette, én is szelíden mosolyogtam.
- Nem maradhatok örökké a háttérben – válaszoltam és egy apró puszit nyomtam a szájára.
- Sosem vagy a háttérben – közvetlenül a fülembe súgta szavait, amitől kirázott a hideg. Kezeimet felcsúsztattam a nyakára, átkaroltam, ő is magához vont, szorosan tartott a karjaiban, nekem pedig újra felrémlett, milyen érzés volt rádöbbennem arra, hogy miatta még a zajok zajában is otthon érzem magam.

Egy rövid csók után a vállamat karolva tessékelt be a furgon ülésére és elindultunk. A vállára hajtottam a fejem, az ujjait összefűzte az enyémekkel, a szívemet átjárta a melegség, rámosolyogtam, csókot hintettem összekulcsolt kezünkre, aztán szótlanul tettük meg az utat hazáig.

Tudtam, hogy olyan kincsre akadtam a személyében, melyet soha nem akarok elengedni, vagy elveszíteni. Megadatott nekem, hogy szeressem és szeretve legyek, ennél többre pedig nem vágyom. A hála érzése járt át, megborzongtam és arcomat a nyakába fúrtam. El akartam neki mondani, mennyire fontos nekem, mennyire szeretem őt, mennyi mindent köszönök neki, mégsem mondtam semmit, mert úgy véltem a szavak nem tudnák kellőképpen lefesteni a bennem kavargó érzéseket.

Ismerős az érzés? Az érzés, mely leírhatatlan. Az érzés, ami megnyugtat, és arra ösztönöz, hogy teljesen kitárulkozz egy másik személynek. Az érzés, ami felnyitja a szemeid, ami lehetővé teszi, hogy mélyeket lélegezz, melytől erősnek érzed magad és nem félsz többé semmitől. Az érzés, mely felteszi neked a kérdést, hogy élhettél eddig nélküle? Hogy voltak nyugodtak az éjszakáid nélküle?

Így hát, felnyitom szemeim, felegyenesedem a válláról, a szemeit kutatom, amikor rám néz, szabad kezemmel a tarkójánál fogva magamhoz vonom és megcsókolom. Viszonozza a csókomat, szorosan karol egyik kezével, a másikkal megszorítja a kezem. Így válaszolok a magamban feltett kérdésekre.

Sehogy. Nem éltem igazán, addig, amíg nem találkoztam vele.  

 
___________________________
Nos hát. Igazából szeptember 25.-e óta nem írtam semmit, és most sem írtam volna, ha nem nézem meg az If I Stay c. filmet, ez úton is ajánlom mindenkinek, remek alkotás, remek történet, reeeemeek zenék. Ez a film olyan érzéseket indított el bennem, hogy tudtam, ki kell írnom magamból, viszont sehogy sem tudtam nekikezdeni, így végül csak szabadjára engedtem kavargó érzelmeim és teljes gondolkodás nélkül írtam. Csak hallgattam a zenéket és írtam. 866 szó, nagyon rövid kis valami, ha hiszitek ha nem, ez több, mint egy órás munka. És szeretném megmutatni a film leggyönyörűbb zenéjét. Lehet közben hallgatni is. :)
https://www.youtube.com/watch?v=Vu3n9iVqPxU